Moha helyettesítése - zöldhúr

Egy jó ideje talajtakaró-lázban égek, elég sok bejegyzés fog szólni még az új kedvenceimről...

Ennek több oka is lehet, az egyik valószínűleg az, hogy annyira elegem lett a geotextília-fenyőmulcs talajtakaró kombinációból, hogy folyton ennek kompenzálásán dolgozom.

A másik ok természetesen az, hogy a japánkertek fontos eleme a talajtakaró, legfőképp a moha, de mohát sok helyre lehetetlen telepíteni a mi kertünkben. Emiatt moha helyettesítő kutatásba fogtam.

Elsőként a zöldhúr jött szembe, már nem emlékszem, hogy valamelyik japánkert oldalon ajánlották-e vagy én szúrtam-e ki valamelyik kertészetben, de megtetszett elsőre, az biztos.

A szálkás zöldhúr, vagy skót moha (sagina subulata aurea) Európában őshonos, világoszöld, kicsit aranyszínű beütéssel, apró virágokkal, néhol arany zöldhúrként is hivatkoznak rá. A neve félrevezető, egyáltalán nem moha és más életkörülményeket igényel (jóval több napsütést). (Párja az ír moha, ami inkább méregzöld színű, bár néhol Arenaria Verna néven is megjelenik, állítólag némileg eltérő megjelenésű és kicsit más virágzatú növény.)

Sagina subulata 'Aurea' (link: florafinder)

Néhány kép a telepítés után (keleti kert):

Majd elválik, hogy érzi magát és mennyire gyorsan fog növekedni az új helyén.

Bijin By A Garden Engawa in Spring

Saito, Hodo: Bijin By A Garden Engawa in Spring (ohmi gallery)

Egy tavaszi szombat délután

Végre! Végre eljutottam odáig, hogy a fogadókertet egy nyugodt szombat délután körbe tudtam fotózni. A kialakítás óta eltelt már egy hónap, volt ideje a növényeknek fejlődni, feléledni.

Északi fogadókert

Érkezés a kertbe

Szárazkert (karesansui) a ház mellett. Mellette ösvény (tobi-ishi) vezet tovább a nyugati kert felé.

Az ösvény fontos szerepe, hogy elrendezéséből adódóan befolyásolja  a lépések ütemét, esetünkben félúton (félszigeten) szemlélődésre késztet.

Tobi-ishi: lépőkövek az északi kertben

Frissen kialakított domb

Korábban szinte kigurult az ember a kertből a nyírfák alatt, de ez már a múlté. A finoman emelkedő kis domb szépen vezeti a szemlélődő tekintetét.

Visszatekintés a dombról

Az északi kert száraz tava a keleti oldalon folytatódik: "átfolyik" a felhajtó alatt.























További képek:

Nyugati Tamarisz kert

Az ösvényen tovább haladva megérkezünk a nyugati Tamarisz kertbe (ami nevét az itt magasodó tamariskáról kapta, de tsuboniwa kifejezés is passzol rá, ami kis kertet jelöl).

A ház mellett futó verandához (engawa) egy magasított lépőkővel csatlakozik az ösvény. Ez a kutsunugi-ishi, bár kicsit sántít a hasonlat, mivel esetünkben nem szükséges itt levenni a cipőt... :)

Útban a tamariszkusz felé

Nyugati lámpás

Az ösvény az ezüstfenyőhöz érve kettéválik.

A szétágazás egy nagyobb osztókővel indul, ami a fumiwake-ishi.

A nyugati kert egyelőre itt ér véget, a jövőben a tervek szerint az ezüstfenyőtől halad majd tovább az ösvény a hátsó tavas kertbe (ike niwa).

Keleti teakert

A keleti kert összeköttetésben áll az északi szárazkerttel (karesansui). A ház mellé érve a keleti kert összeszűkül és a ház bejáratánál egy nyugodt, csendes sarokban végződik. Tekintve, hogy ez a vendégeket fogadó rész, így adta magát, hogy egy teakert kialakítást kapjon (bár valójában nem igazi teakert, nem cél tea ceremóniák kiszolgálása, csak a hangulatot kölcsönöztük).

A teakert (chaniwa, roji) kötelező elemei a vizesedény (csozubácsi, a chouzubachi), az edényhez vezető lépőkövek (tobi-ishi), japán lámpás (toro vagy tourou), árnyékkedvelő növények és moha. Az egész kompozíciót tsukubai-nak szokás nevezni.

Vendégek fogadása előtt tanácsos a lépőköveket és a tsukubai környékét vízzel permetezni, hogy friss, tiszta megjelenést kölcsönözzön a teakertnek.

Keleti szárazkert sziklák és karokomi

Szárazkert tengernyi virágszirommal

Tsukubai és az odavezető ösvény

Barkafűz karikomi?

A szárazkert bejáratánál szomorkodó barkafűz vagy kecskefűz (Salix caprea 'Kilmarnock') jó ideje zavart már. Bozontos feje úgy állt, mint egy szórakozott professzor haja és sehogy nem találtam fogást rajta. Igazság szerint nem mertem úgy igazán nekiugrani és azt sem tudtam, miként kezdjek hozzá.

A virágzása lement, így vettem a bátorságot és két irányból támadtam. Aláfeküdve kipucoltam belül az összes száraz, félszáraz és zavaró hajtását, belülről levegőssé téve. Tavalyi évben mindenféle baja volt (pl. levéltetvek), lehet, hogy a sűrű, átjárhatatlan korona is okozta ezt? Majd meglátjuk.

De még gondot okozott a külső megjelenés, a bozont. Zoli tanácsát megfogadva sövényvágó ollóval ugrottam neki. Hívhatjuk ezt karikomi-nak?! A cél egy légies, kicsit elnyúlt, ernyő vagy gombaszerű forma elérése volt, ezért a lelógó ágak hosszából is leszedtem bőven.

Rutintalanul előtte nem készítettem képeket.

Hogy a barkafűz ezt szeretni fogja-e, az majd a nyár folyamán kiderül.

Virágzás és a tsukubai

Valahogy úgy döntöttem, hogy érdemes lesz megvárni a szárazkert rendezésével, amíg levirágzik a kerítésnél a szomszédban lévő cserje...

Talajtakaró - japán kövérke

Talajtakaró növényeknek több bejegyzést is fogok szentelni a közeljövőben, már látom előre...

Elsőként a nyugati kertben (tsubo niwa, vagy még pontosabban Tamarisz kert) terveztem a lámpás környékét, illetve az ezüstfenyő alját talajtakaró növényekkel borítani. Indításként az ezüstfenyőt szemeltem ki.

Az ezüstfenyőnk árnyékában igazán kevés fény van, így mindenképp árnyékkedvelő növényt kerestem. Nem kellett sokat gondolkodni, valahogy adta magát a japán kövérke (pachysandra terminalis).

Azt mondják, nem nagyon van hálásabb növény, ami ennyire imádná az árnyékot. Nyáron a párás környezet is megteremthető számára az ezüstfenyő alatt, kis odafigyeléssel és valószínű a talaj pH értékével sem lesz probléma.

Örökzöld (külön plusz pont), sűrű, bokorszerű képződmény. Nem nő magasra (30cm), de annál sűrűbbre. Bár viszonylag lassan terjed, de a számára kellemes környezetben üdezöld színű, összefüggő, zöld szőnyeget alkot. Ezt szükség esetén majd 1-2 hostával fel lehet dobni, de egyelőre erről nincs szó.

Lehet, hogy kicsit sűrűbben kellett volna ültetni, így is kétszer hoztam belőle (a pótültetés a képen még nem látszik). Bokrosabb és kisebb példányokat ültettem, felváltva.

Idővel, azt mondják, korlátozni kell a terjedését, legalábbis 1-2 japánkertes fórumon felhívták erre az ember figyelmét - majd meglátjuk. A mi telepítésünk ettől még nagyon messze van...

Az elengedhetetlen összetevő - a mécses

A japán lámpásaink telepítésekor felmerült a kérdés, bekábelezzük-e? A válasz egyértelmű NEM volt részemről. Valahogy szerettem volna megmaradni az egyszerűség oldalán. Egyszerű és macerás...

Az első két hétben minden este szertartásszerűen kisétáltam a stégen és meggyújtottam a teamécseseket a lámpásokban. Néha erős szél fújt és mire visszaértem a lakásba, már el is aludt. Persze nem teamécsessel kellett volna próbálkozni.

Töprengtem, hogy mi lehet egy kompromisszumos, köztes megoldás. Ami nem illúzióromboló, de mégsem a klasszikus gyertya. Megdöbbentő, hogy az ebay-en mennyi LED-es kültéri mécses illetve gyertya utánzatot árulnak! Szerencsémre... :)

A választás szempontjai a következők voltak:

• Tölthető ceruza vagy AAA akkuval üzemeljen.
• Ne viaszból legyen, mert az a nagy melegben meglágyulva kültéren valószínűleg nem praktikus.
• Melegfehér fénye legyen.
• Passzoljon a lámpáshoz (egy tömzsi és egy magasabb méret is szükséges).
• Lehetőleg legyen benne időzítő funkció, hogy esténként magától bekapcsoljon (ettől még a szertartás maradhat, mondjuk hétvégén).
• És nem utolsó sorban ne legyen giccses...

Kicsit féltem a rendeléstől látatlanban, mivel azok a típusok, amik megfeleltek a fenti szempontoknak, mind villódzó, gyertyalángot imitáló kivitelben készülnek.

A fenti szempontoknak megfelelő változatot itthon nem találtam, hiába kerestem. Elérhető volt sokféle, de időzítő nélkül, vagy ha időzítős, akkor nagyon drágán, így maradt az ebay. A csomag hamar megérkezett Németországból, természetesen kínai, de egy svéd lakberendezési cég csomagolásában.

Első dolgom volt megnézni a gyertyaláng utánzatot és kellemes meglepetés ért, egyáltalán nem giccses, véletlenszerű, de nem erőltetett vibrálást ad elő a "gyertya".

Ezek a mécsesek rém egyszerű, de praktikus időzítővel vannak ellátva. Bekapcsolástól számított 8 órán keresztül világít, után kikapcsolt 16 órára, majd kezdődik újra. Gyakoribb a 4, illetve 6 órás bekapcsolt állapot, de azok nem tetszettek. Cserébe ez gondolom hamarabb lemerül, de két garnitúra AAA akksival el lehet lenni, és ha hetente 1x cserélni kell, akkor a hétvégi gyertya-szertartás is teljesül.

Minden este rácsodálkozom, hogy mennyire praktikus és vidám kis cucc ez.

Nemsokára egy külön bejegyzést szentelek a lámpásaink történetének.

Első vihar után

A verandás bejegyzésre sikerült egyből rácáfolni (vagyis arra a kijelentésre, hogy a veranda kialakítása olyan, hogy esőben sem lesz vizes). Kellemes, hirtelen vihar támadt, ami után állt a víz a stégen végig.

A vihar előnye amúgy leginkább az volt, hogy - különböző okok miatt - még mindig nem készítettem rendes fotókat, így most adódott egy alkalom, hogy gyorsan lőjek párat.

A vihar telehordta a szárazkertet, lesz munka a hétvégén :)

Víz a stégen (nem csak "alatta")

Vizes kövek

Hirtelen jött..., a trehány kertész még a locsolócsövet sem rakta el.

A szárazkertre ráfér majd egy gondozás

Pihenő a félszigeten