2014. június 3., kedd

2014. június 1., vasárnap

Tamariska niwaki

Várt rám egy házi feladat már egy ideje. Igazából több is, de ezúttal ezt az egyet sikerült megoldani...

A tamariska március óta nagyon belendült és túlburjánzott, mindenképp kezelésbe kellett volna már venni, csak - azonkívül, hogy mindig volt fontosabb teendő - nem igazán találtam fogást rajta. Szerencsére a Mester szombat délelőtt irányba állított, és így tele lelkesedéssel ugrottam neki. Azt gondolom a házi feladatot sikerült az elvárásoknak megfelelően végrehajtani, újra légies lett, de lássuk a képeket.

Előtte-utána



További képek


Külső nézet

Tamariska párnák




2014. május 25., vasárnap

Friendly Garden - Pine


Toshi Yoshida: Friendly Garden - Pine (artelino gallery)

Yoshida Toshi barátságos kert sorozatából a fenyőfa.

2014. május 24., szombat

Friendly Garden - Bamboo


Toshi Yoshida: Friendly Garden - Bamboo (artelino gallery)

Yoshida Toshi barátságos kert sorozatából a bambusz.

2014. május 23., péntek

Friendly Garden - Plum


Toshi Yoshida: Friendly Garden - Plum (artelino gallery)

Yoshida Toshi barátságos kert sorozatából a szilvafa.

2014. május 19., hétfő

Frissen fésülve

Hétvégén végre ideális idő volt az északi karesansui átfésüléséhez - a gyerekek nagy örömére... :)

Néhány kép a munka elkészülte előtti állapotról - maradjunk annyiban, hogy erősen tanulási fázisban vagyunk még...



Színek és kontrasztok

2014. május 11., vasárnap

Tajika - Takeji

Takeji. Egykezes sövényvágó olló. A Tajika családi műhelyből, kézzel készül minden egyes darab. Csodálatos munka.





Az alábbi linken egy részletes interjú olvasható a Daisuke Tajikaval a családi vállalkozásukról.

Apa és fia (Daisuke és Takeo Tajika, Tajika Haruo Ironworks)

A képekre az analogue life japán kézműves webshopban bukkantam. A műhelyfotók itt (nalata/nalata) találhatók.

2014. május 5., hétfő

2014. május 3., szombat

Furin - japán szélcsengő

Újabb hóbort következik: a japán szélcsengő (furin, fúrin).
Egy télen kiakasztott szélcsengő a japánok számára szörnyülködés és nevetség tárgya lenne, a fúrin ugyanis a nyarat jelképezi, a párás hőségben az üdítő szellőt. Mindig olyan helyre függesztik – eresz sarkára, fára –, ahol a legkisebb szélfuvallatot is felfogja, házon belül nem használatos. 
Leggyakrabban fémből, üvegből, kerámiából vagy bambuszból készül. A nyelvére néha ujjnyi széles papírcsíkot kötnek, hogy még érzékenyebb legyen, ha megrezdül a levegő. Mikor a kis harang (vagy csőcsoport) csilingelni kezd, biztos van egy kis légmozgás. Ha már a fúrin is hallgat, tényleg rekkenő a hőség. Ha monotonnak tűnik is, a szél erősségével együtt folyton változik a hangja, sosem ismétli önmagát.
Két érdekes típusa : az Edo-fúrin, kézzel fújt, festett üvegből és az öntöttvas Nambu-fúrin, amely Ivata-tartományban készül már 400 éve.


Két tradicionális szélcsengőt is rendeltük, mindkettő Japánból érkezett. Az idő egyelőre nem indokolja, hogy kiakasszuk a verandára.

Shinohara Edofurin


Az üvegből készült szélcsengők Japánba a buddhizmussal együtt érkeztek Kínából. Sok száz évvel ezelőtt a templomok négy sarkában akasztották fel őket, hogy távol tartsák a rossz szellemeket. Később a nemesség hasonló céllal akasztotta fel a ház bejáratánál. Az Edo periódus idején az üveg drága és sokak számára elérhetetlen volt, csak később, a XIX. században terjedtek el az üvegből készült szélcsengők széles körben.

Manapság a nyár és a meleg jelképe, és a szélmozgás jelzésére használják.


A jelenleg gyártott üveg szélcsengők nagy része tömegtermelésben készül, de még üzemel pár családi vállalkozás Japánban, akik kézműves módszerekkel készítik a szélcsengőket.

A Shinohara család több, mint 65 éve készít üveg szélcsengőket. Szájjal fújják az üveget és két gömböt fújnak, egy nagyobbat, ami a szélcsengő testét képezi és egy kisebbet, amit leválasztanak, ez adja az alsó nyílást.

Ránézésre a csengő félkésznek tűnhet, mintha elfelejtették volna eldolgozni, pedig határozott céllal szabálytalan az alsó nyílás. A benne lévő üveg cső a nyílás széléhez ütődve sokkal természetesebb, változatosabb hangot produkál.

Az Edofurin szélcsengők további érdekessége, hogy belülről festik az üvegre a mintákat.



Képek forrása: Nihon-Ichiban

Kashiwagi Art Foundry


A Kashiwagi család 1686-ban alapított öntödéje a mai napig üzemel Odawara városában, és úgy tartják, a legszebb hangú fém szélcsengőket itt készítik. A titok az egyedi réz-ón ötvözetben (Sahari) rejlik, és innen a neve is: Sahari Narimono (Sahari ötvözetből készült csengő).





Képek forrása: Kashiwagi Art Foundry

2014. május 2., péntek

Talajtakaró - korai kakukkfű

Talajtakaró téma folytatódik... Eddigi legnagyobb kedvenc következik, a korai kakukkfű (thymus praecox 'minor').

A korai kakukkfűvel már a soha véget nem érő tervezgetés során összefutottam és az első pillanatban eldőlt, hogy nálunk is lesz helye, valahol. Először Piet Patings Tsubo-en karesansui kertjének fantasztikus blogjában (lásd még Kedvencek) találtam említést a praecox-ról.

Kis kutatás után kiderült, hogy rengeteg kakukkfű fajta létezik, még a terülő kakukkfüvek között is. A thymus praecox 'minor' egy sűrű, lapos, szőnyegszerű, nagyon kis levelű kakukkfű fajta, ami akár moha helyettesítésére is alkalmas. Kedveli a napfényt és a szárazságot is jól tűri. Egy szóval nekünk ideális!
































Van egy olyan sejtésem, hogy lassú növekedésű, így megfelelő ismeret hiányában megjósolni sem bírom, hogy a mi ültetésünk mennyi idő után alkot majd ilyen szép, puha, tömött szőnyeget. Egyelőre távol állunk ettől, ahogy a képeken látszik...



Az összefüggő szőnyeg első lenyomatai



2014. április 28., hétfő

Moha helyettesítése - zöldhúr

Egy jó ideje talajtakaró-lázban égek, elég sok bejegyzés fog szólni még az új kedvenceimről...

Ennek több oka is lehet, az egyik valószínűleg az, hogy annyira elegem lett a geotextília-fenyőmulcs talajtakaró kombinációból, hogy folyton ennek kompenzálásán dolgozom.

A másik ok természetesen az, hogy a japánkertek fontos eleme a talajtakaró, legfőképp a moha, de mohát sok helyre lehetetlen telepíteni a mi kertünkben. Emiatt moha helyettesítő kutatásba fogtam.

Elsőként a zöldhúr jött szembe, már nem emlékszem, hogy valamelyik japánkert oldalon ajánlották-e vagy én szúrtam-e ki valamelyik kertészetben, de megtetszett elsőre, az biztos.

A szálkás zöldhúr, vagy skót moha (sagina subulata aurea) Európában őshonos, világoszöld, kicsit aranyszínű beütéssel, apró virágokkal, néhol arany zöldhúrként is hivatkoznak rá. A neve félrevezető, egyáltalán nem moha és más életkörülményeket igényel (jóval több napsütést). (Párja az ír moha, ami inkább méregzöld színű, bár néhol Arenaria Verna néven is megjelenik, állítólag némileg eltérő megjelenésű és kicsit más virágzatú növény.)

Sagina subulata 'Aurea' (link: florafinder)

Néhány kép a telepítés után (keleti kert):




Majd elválik, hogy érzi magát és mennyire gyorsan fog növekedni az új helyén.

2014. április 26., szombat

Egy tavaszi szombat délután

Végre! Végre eljutottam odáig, hogy a fogadókertet egy nyugodt szombat délután körbe tudtam fotózni. A kialakítás óta eltelt már egy hónap, volt ideje a növényeknek fejlődni, feléledni.

Északi fogadókert


Érkezés a kertbe

Szárazkert (karesansui) a ház mellett. Mellette ösvény (tobi-ishi) vezet tovább a nyugati kert felé.
















Az ösvény fontos szerepe, hogy elrendezéséből adódóan befolyásolja  a lépések ütemét, esetünkben félúton (félszigeten) szemlélődésre késztet.



Tobi-ishi: lépőkövek az északi kertben


Frissen kialakított domb
Korábban szinte kigurult az ember a kertből a nyírfák alatt, de ez már a múlté. A finoman emelkedő kis domb szépen vezeti a szemlélődő tekintetét.






















Visszatekintés a dombról

Az északi kert száraz tava a keleti oldalon folytatódik: "átfolyik" a felhajtó alatt.























További képek:




Nyugati Tamarisz kert


Az ösvényen tovább haladva megérkezünk a nyugati Tamarisz kertbe (ami nevét az itt magasodó tamariskáról kapta, de tsuboniwa kifejezés is passzol rá, ami kis kertet jelöl).


A ház mellett futó verandához (engawa) egy magasított lépőkővel csatlakozik az ösvény. Ez a kutsunugi-ishi, bár kicsit sántít a hasonlat, mivel esetünkben nem szükséges itt levenni a cipőt... :)



Útban a tamariszkusz felé


Nyugati lámpás
Az ösvény az ezüstfenyőhöz érve kettéválik.

A szétágazás egy nagyobb osztókővel indul, ami a fumiwake-ishi.

A nyugati kert egyelőre itt ér véget, a jövőben a tervek szerint az ezüstfenyőtől halad majd tovább az ösvény a hátsó tavas kertbe (ike niwa).















Keleti teakert


A keleti kert összeköttetésben áll az északi szárazkerttel (karesansui). A ház mellé érve a keleti kert összeszűkül és a ház bejáratánál egy nyugodt, csendes sarokban végződik. Tekintve, hogy ez a vendégeket fogadó rész, így adta magát, hogy egy teakert kialakítást kapjon (bár valójában nem igazi teakert, nem cél tea ceremóniák kiszolgálása, csak a hangulatot kölcsönöztük).

A teakert (chaniwa, roji) kötelező elemei a vizesedény (csozubácsi, a chouzubachi), az edényhez vezető lépőkövek (tobi-ishi), japán lámpás (toro vagy tourou), árnyékkedvelő növények és moha. Az egész kompozíciót tsukubai-nak szokás nevezni.

Vendégek fogadása előtt tanácsos a lépőköveket és a tsukubai környékét vízzel permetezni, hogy friss, tiszta megjelenést kölcsönözzön a teakertnek.



Keleti szárazkert sziklák és karokomi


Szárazkert tengernyi virágszirommal

Tsukubai és az odavezető ösvény