A vízre ültetett ház

A fogadókert tervezésekor az egyik legnagyobb fejtörést a ház melletti, durván 60cm széles beton járda okozta. Ez elég szűk ahhoz, hogy ne lehessen kényelmesen a ház mellett sétálni (főleg nyáron, amikor az ablakokban balkonládák vannak).

Meglévő kert átalakítása úgy tűnik mindig kicsit nagyobb kompromisszummal, vagy több munkával jár. A meglévő beton járda teljes feltörését azonnal lehúztuk az opciók közül.

Több ötlet is felmerült. Az eredeti elképzelés egy gránit szegéllyel határolás és sötét andezit vagy bazalt zúzott kővel feltöltés volt. Itt több problémába is ütköztünk. Ha szélesítünk (70-80cm-re), akkor miként? Alábetonozással vagy sem. De a legnagyobb gondnak a szintemelkedés tűnt. A beton járda már önmagában is néhol a fű szintje felett végződött pár centiméterrel, kaviccsal való feltöltést nem tudtam elképzelni a szintek elcsúszása miatt.

Következő lépés a különböző térkövek latolgatása volt, ebben az esetben a szinteltérés már elfogadható kompromisszumnak tűnt, de ezzel is adódtak problémák. Leginkább nem passzolt a képbe, ráadásul a beton járda helyenként meg volt süllyedve, azzal a helyzettel is foglalkozni kellett volna.

Már ott tartottam, hogy megszüntetjük valamiképp ezt a járdát, de a ház kinyúló tetőszerkezete miatt ez a járda leginkább egy verandaként üzemel, télen-nyáron lehet mezítláb is szaladgálni itt, mivel a legritkább esetben ver csak ide be az eső, és ez jó dolog. Arról nem is beszélve, ha a kert hátuljából előre kell menni a garázsba, akkor ez a legrövidebb út egyértelműen.

A verandákat nézegetve jutottunk el a japán engawa ötletéig. Az engawa, amennyire megértettem eredetileg a belső, tatami és ablak közötti, keskeny fa padlót jelentette és az en pedig a kültéri folytatást, de a két fogalom mintha keveredne már (JAANUS: engawa magyarázat).

Több fajtája is létezik (a fa padlók lerakásának függvényében), nekünk a hosszában padlózott (kure-en) változat tetszett jobban.

kure-en, forrás: wikipedia

További érdekesség a talapzatkövek és fa lábak használata, ami egyből megdobogtatta a szívem.

forrás: Hyakusho blogja

Az engawa tűnt a tervezett kertbe legjobban integrálható megoldásnak. Arról nem is beszélve, hogy így külön történetet is kapott a veranda, hiszen a szárazkert fölé nyúló fa stég azt az érzetet kelti a szemlélő számára, mintha a ház úszna a vízen. (A murva a stég alatt tűnik el.)

Előtte-utána

A veranda vagy fa stég alapjaiban változtatta meg a ház és a kert megjelenését. Örülök, hogy ebbe az irányba mentünk el - a gyerekek pedig egyenesen imádják... :)

A fogadókert körvonalai

Felfoghatatlan mértékű változáson esett át a fogadókert egy hét alatt! Az eredmény minden korábbi tervezést, álmodozást, várakozást felülmúl, egyszerűen magával ragadó!

A szárazkert nyugalma a teakert kőedényének (chouzubachi) és csobogójának idilli hangulatával párosul.

A szárazkert készen áll, hogy mindennapjaink részévé váljon, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a túlzott, görcsös törődés és a lusta legyintés között.

A fogadókert kicsit nyers még, finom igazítások, új növény telepítések váratnak magukra.

Előtte-utána

A kontraszt természetesen hihetetlenül szembetűnő, és nem a tél-tavasz ellentéte miatt.

A gránit edény (chouzubachi) tökéletes vízszintben, minden oldalán egyenletesen csordogál lefelé a víz, folyton nedvesen tartva körben az edényt.

Tökéletes vízszint

A fogadó szárazkert (karesansui) története röviden annyi, hogy a felhajtó, mintegy hídként emelkedik a házat körbevevő víz fölé. A víz tovább folytatódik az északi kertben a ház előtt, amit egyik oldalról egy szűk, fedett veranda (engawa), másik oldalról kis ösvény (tobi-ishi) zár közre.

A verandáról és a karesansuiról nemsokára bővebben...

Fukinaoshi, a drámai kezelés

Fukinaoshi az elhanyagolt, túlságosan megnőtt fák, bokrok - egy kizárólag magamfajta laikus számára rémisztő - visszanyírását jelenti.

Esetünkben ez két tűztövis (pyracantha coccinea) és egy tamariszkusz (tamarix tetrandra) erőteljes kezelését jelentette.

Előtte-utána

A tűztövisek ősszel és a visszavágás után, bonsai köntösben:

A tamariska őszi, elvadult állapotban és a tavaszi megújulást követően:

Tamariszkusz a fukinaoshi előtt

Tamariska a kezelés után (itt még nem nyílt ki)

Fogadókert kialakítása

Megannyi álmodozást és tervezést követően 2014 márciusában megkezdtük a munkálatokat (további részletek a Kedvencek oldalon találhatók).

Az előző éra örökségének része volt többek között:

• töménytelen mennyiségű geotextília, 
• rengeteg megfakult, szétesett fenyőkéreg mulcs, valamint 
• hihetetlen hosszúságú csepegtető cső. 

A hajdani polgári kert fő elemei... így elsőként ezek elpucolása, valamint az elvadult növények "visszahozása" volt a fő feladat.

A keleti kert (leendő teakert) kipucolása

A fogadókert előkészítése a szárazkertre (karesansui)

Az előkészítés a keleti, az északi és a nyugati kertet is érintette és nem kevés zöldhulladékkal járt.

Túlméretes nyírfa kezelése megkezdődött

Tamariszkusz: úton a megújulás felé 

Boglárkacserje (kerria japonica) formára alakítás (karikomi) előtt és után:

Ráncoslevelű bangita (viburnum rhytidophyllum) formába hozás előtt és után:

A növények felkészítése után következett a szárazkert kialakítása és ezzel együtt egy kisebb domb építése a kert sarkába, az árnyas nyírfák alá - de ez már a következő bejegyzés története lesz.