2014. május 25., vasárnap

Friendly Garden - Pine


Toshi Yoshida: Friendly Garden - Pine (artelino gallery)

Yoshida Toshi barátságos kert sorozatából a fenyőfa.

2014. május 24., szombat

Friendly Garden - Bamboo


Toshi Yoshida: Friendly Garden - Bamboo (artelino gallery)

Yoshida Toshi barátságos kert sorozatából a bambusz.

2014. május 23., péntek

Friendly Garden - Plum


Toshi Yoshida: Friendly Garden - Plum (artelino gallery)

Yoshida Toshi barátságos kert sorozatából a szilvafa.

2014. május 19., hétfő

Frissen fésülve

Hétvégén végre ideális idő volt az északi karesansui átfésüléséhez - a gyerekek nagy örömére... :)

Néhány kép a munka elkészülte előtti állapotról - maradjunk annyiban, hogy erősen tanulási fázisban vagyunk még...



Színek és kontrasztok

2014. május 11., vasárnap

Tajika - Takeji

Takeji. Egykezes sövényvágó olló. A Tajika családi műhelyből, kézzel készül minden egyes darab. Csodálatos munka.





Az alábbi linken egy részletes interjú olvasható a Daisuke Tajikaval a családi vállalkozásukról.

Apa és fia (Daisuke és Takeo Tajika, Tajika Haruo Ironworks)

A képekre az analogue life japán kézműves webshopban bukkantam. A műhelyfotók itt (nalata/nalata) találhatók.

2014. május 5., hétfő

2014. május 3., szombat

Furin - japán szélcsengő

Újabb hóbort következik: a japán szélcsengő (furin, fúrin).
Egy télen kiakasztott szélcsengő a japánok számára szörnyülködés és nevetség tárgya lenne, a fúrin ugyanis a nyarat jelképezi, a párás hőségben az üdítő szellőt. Mindig olyan helyre függesztik – eresz sarkára, fára –, ahol a legkisebb szélfuvallatot is felfogja, házon belül nem használatos. 
Leggyakrabban fémből, üvegből, kerámiából vagy bambuszból készül. A nyelvére néha ujjnyi széles papírcsíkot kötnek, hogy még érzékenyebb legyen, ha megrezdül a levegő. Mikor a kis harang (vagy csőcsoport) csilingelni kezd, biztos van egy kis légmozgás. Ha már a fúrin is hallgat, tényleg rekkenő a hőség. Ha monotonnak tűnik is, a szél erősségével együtt folyton változik a hangja, sosem ismétli önmagát.
Két érdekes típusa : az Edo-fúrin, kézzel fújt, festett üvegből és az öntöttvas Nambu-fúrin, amely Ivata-tartományban készül már 400 éve.


Két tradicionális szélcsengőt is rendeltük, mindkettő Japánból érkezett. Az idő egyelőre nem indokolja, hogy kiakasszuk a verandára.

Shinohara Edofurin


Az üvegből készült szélcsengők Japánba a buddhizmussal együtt érkeztek Kínából. Sok száz évvel ezelőtt a templomok négy sarkában akasztották fel őket, hogy távol tartsák a rossz szellemeket. Később a nemesség hasonló céllal akasztotta fel a ház bejáratánál. Az Edo periódus idején az üveg drága és sokak számára elérhetetlen volt, csak később, a XIX. században terjedtek el az üvegből készült szélcsengők széles körben.

Manapság a nyár és a meleg jelképe, és a szélmozgás jelzésére használják.


A jelenleg gyártott üveg szélcsengők nagy része tömegtermelésben készül, de még üzemel pár családi vállalkozás Japánban, akik kézműves módszerekkel készítik a szélcsengőket.

A Shinohara család több, mint 65 éve készít üveg szélcsengőket. Szájjal fújják az üveget és két gömböt fújnak, egy nagyobbat, ami a szélcsengő testét képezi és egy kisebbet, amit leválasztanak, ez adja az alsó nyílást.

Ránézésre a csengő félkésznek tűnhet, mintha elfelejtették volna eldolgozni, pedig határozott céllal szabálytalan az alsó nyílás. A benne lévő üveg cső a nyílás széléhez ütődve sokkal természetesebb, változatosabb hangot produkál.

Az Edofurin szélcsengők további érdekessége, hogy belülről festik az üvegre a mintákat.



Képek forrása: Nihon-Ichiban

Kashiwagi Art Foundry


A Kashiwagi család 1686-ban alapított öntödéje a mai napig üzemel Odawara városában, és úgy tartják, a legszebb hangú fém szélcsengőket itt készítik. A titok az egyedi réz-ón ötvözetben (Sahari) rejlik, és innen a neve is: Sahari Narimono (Sahari ötvözetből készült csengő).





Képek forrása: Kashiwagi Art Foundry

2014. május 2., péntek

Talajtakaró - korai kakukkfű

Talajtakaró téma folytatódik... Eddigi legnagyobb kedvenc következik, a korai kakukkfű (thymus praecox 'minor').

A korai kakukkfűvel már a soha véget nem érő tervezgetés során összefutottam és az első pillanatban eldőlt, hogy nálunk is lesz helye, valahol. Először Piet Patings Tsubo-en karesansui kertjének fantasztikus blogjában (lásd még Kedvencek) találtam említést a praecox-ról.

Kis kutatás után kiderült, hogy rengeteg kakukkfű fajta létezik, még a terülő kakukkfüvek között is. A thymus praecox 'minor' egy sűrű, lapos, szőnyegszerű, nagyon kis levelű kakukkfű fajta, ami akár moha helyettesítésére is alkalmas. Kedveli a napfényt és a szárazságot is jól tűri. Egy szóval nekünk ideális!
































Van egy olyan sejtésem, hogy lassú növekedésű, így megfelelő ismeret hiányában megjósolni sem bírom, hogy a mi ültetésünk mennyi idő után alkot majd ilyen szép, puha, tömött szőnyeget. Egyelőre távol állunk ettől, ahogy a képeken látszik...



Az összefüggő szőnyeg első lenyomatai